Fény a sötétségben 3. fejezet

3.A fájdalmas valóság

-Nyugi, csak én vagyok.- szólalt meg Damon mosolygós hangon.
Hangosan kifújtam a benntartott levegőt, és természetes nyugalom szállta meg a lelkemet. Pillantásunk találkozott és szinte elveztem azokban a csillogó zöld szemekben. Álljunk csak meg! Mióta zöld a szeme? Hiszen a suliban még határozottan kék volt, akár a tiszta égbolt, vagy a hullámzó óceán. Van itt egyáltalán olyan ember akinek nincsenek titkai? Mert biztos, hogy elhallgat valamit ez a fiú, csak azt kéne kitalálnom, hogy mi az amiről nem tudok. Jó sok mindenről nem tudok még, de... Na mindegy.
-Megijesztettél.- motyogtam és éreztem, hogy egyre vörösebb lesz a fejem.
-Sajnálom nem akartam.- nézett rám bocsánatkérően.
Ezután egy kis csend következett. Látszott rajta, hogy nagyon töri valamin a fejét. Én azon gondolkoztam, hogy mégis mit keres itt ilyenkor egyedül. Lehet, hogy csak gondolkozni akar, vagy valami.
-Mit csinál itt egyedül?- kérdezte halkan.
-Ezt kérdezhetném én is.- vigyorogtam rá, de a vigyorom szép lassan lefagyott az arcomról, mert olyan szemekkel nézett rá, hogy a csontjaim olvadozni kezdtek.
Közelebb lépett hozzám és két keze közé fogta az arcom. Hüvelykujjával végig simított az alsó ajkamon, és lassan előre hajolt. Már majdnem megcsókolt, mikor valaki megköszörülte a torkát, mire mi rögtön szétrebbentünk.
-Nem akarok semmit megzavarni, de Rose már vár minket.- hallottam meg Tom ideges hangját.
Megfordultam és gyorsan oda mentem barátom mellé. A persze az arcom lángolt ez nem kérdés. Szörnyen zavarban voltam, hiszen majdnem megcsókolt és ezt Tom is látta. Most biztos, hogy megint lesz egy szép hosszú veszekedésünk. Szinte tapintani lehetett a levegőben a feszültséget. Thomas izmai megfeszültek és szerintem abban a szent pillanatban neki ugrott volna a halál nyugodt Damon-nak. A fiú nem is figyelt Tomra, mind végig engem vizslatott perzselő pillantásával. Miért kell ilyen nehéznek lennie az életemnek? Nem elég, hogy anyám férjhez akar adni, még ez a két idióta srác is itt van!
-Menjünk Tom.- suttogtam idegesen, majd karon ragadtam és elkezdtem magam után húzni.- Majd még beszélünk Damon.- kiállítottam vissza neki.
-Engedj el, hadd szedjem szét.- morogta Tom.
-Kuss.- sziszegtem mérgesen.
Már messziről láttam az autóját ezért arra felé vetem az irányt. Hallottam ahogy valaki utánunk jön. Van egy olyan érzésem, hogy Damon az. Hátra néztem és a megérzésem nem csalt. Arca érzelem mentes volt és én meg is ijedtem tőle. Elsétált mellettem és megállt közvetlenül előttünk, de egy pillantásra sem méltatott, egyenesen Tomot nézte szikrázó szemekkel.
-Az apja megbízott azzal, hogy vigyázzak rá. Mégis miért akarod minden áron elvinni a közelemből Colin.- morogta.
Sokkolva néztem az előttünk álló srácra. Mégis mi a jó büdös fene folyik itt? Miért hívta Tomot Colinnak? És apa miért bízta volna meg azzal, hogy vigyázzon rám? De hát nem is ismerik egymást.
-De jól tudjuk, hogy neked túl sok ellenséged van, szóval ha mellette vagy bármi történhet vele méghozzá miattad.- csattant fel idegesen Tom, majd átölelte a vállamat és szorosan magához húzott.
-Úgy tudtam, hogy a legjobb barátom vagy Colin. Mégis mi a bajod? Különben is, az életem árán is megvédeném őt.
-És mégis szerinted mi történne, miután meghalnál? Ki védené meg Őt?- ordította kétségbeesetten az engem ölelő fiú.
A fejem hasogatni kezdett és legszívesebben rájuk szóltam volna, de egy hang sem jött ki a számon.
-Elég legyen!- szelte át Rose fagyos hangja a csendet.
-Rosalie, maradj ki ebből.- vetette oda félvárról Damon.
Kibontakoztam Tom öleléséből, mert ez nekem már sok volt.
-Honnan a jó büdös francból ismeritek egymást?- kérdeztem hisztérikus hangon.
Rose már szólásra nyitotta a száját de betoppant még két váratlan vendég. A félelem eluralkodott a testemen, mikor a tekintetem találkozott anyám dühtől izzó szemeivel. Mellette ott volt Josh, aki mosolyogva intett nekem és egy puszit küldött felém. A vér is kifutott az arcomból, amikor észre vettem a jobb kezében lévő pisztolyt. Rose és Damon is elém állt, pont ahogy Tom is.
-Minek az a fegyver?- kérdezte gúnyosan Damon.
-Kellett valami álca, és hidd el nem hétköznapi pisztoly ez.- emelte el az említett tárgyat és intett nekem a kezével, hogy menjek oda hozzá.
Már éppen elindulta volna, mikor az én görög istenem megfogta a kezem és nem engedett.
-Csak a testemen keresztül.- mondta egy cseppet sem kedvesen.
-Tök mindegy, a halálod után úgy is szabad utam lesz.- vigyorodott el, majd Damon felé irányította a fegyvert.
-Ne most.- suttogta anya.
-Majd miután végeztem veled Mia azzal lehet akivel akar.
-És ezzel magadra céloztál Damon?- nevetett fel Josh.- Mia soha nem járna veled.
Megszorítottam a kezét, mire rám kapta parázsló tekintetét. Adtam egy puszit az arcára és halkan a fülébe suttogtam.
-Sajnálom.
Gyenge erőszakkal kihúztam a kezemet a szorításából és a vőlegényem mellé sétáltam. Megfogta a derekam, majd lehajolt és hosszasan megcsókolt. Szívem szerint ágyékon rúgtam volna, de ehelyett kezemet a mellkasára csúsztattam és félénken viszonoztam a csókját. Hallottam, ahogy mindenkinek elakad a lélegzete, még Josh is meglepődött. De a meglepettsége nem tartott sokáig, mert egyre közelebb húzott magához és a csókja is szenvedélyesebb lett.
-Szeretlek.- suttogta, mikor elhúzódott tőlem.
A szemem sarkából Damonra pillantottam, miközben ezt mondtam:
-Én is.
És tudtam, hogy ezzel most mindent tönkre tettem. Anya intett nekünk, hogy menjünk és én ott hagytam a sokktól kitágult szemű barátaimat, és azt a fiút, aki által megismerhetném az igaz szerelem jelentését. De ezt én most ügyesen elcsesztem, de mindent az Damon érdekében tettem. Mellettem sajnos nem lehetne igazán boldog, mert én egy rakás szerencsétlenség vagyok.
-A tündérmesék, a szerelmes regények és a szappanoperák mind hazudnak. A szerelem nem győz le mindent.*- a hangom alig volt több puszta suttogásnál. Egy utolsó pillantást vetettem a fájdalmas arckifejezésű fiúra, majd beültem az autóba és vártam, hogy felébredjek ebből a szörnyű rémálomból. De sajnos nem így lett és rá kellett jönnöm, hogy ez a valóság. A kemény és fájdalmas valóság.


*Laurell Kaye Hamilton

Tudom, hogy rövid és sz*r is lett, de kaphatok1-2 véleményt? ^^
Puszi