Sziasztok!
Úgy döntöttem, hogy nem novellaként írom meg, hanem kisregényként, és ha van iránta érdeklődés, akkor talán nyitok neki egy új blogot. Nem garantálom a heti frisseket, talán két hetente, de ha nagyon elememben vagyok, akkor lehet, hogy sűrűbben lesz. Nem tudom, hogy milyen lett. Írjátok meg kommentben, hogy hogyan írjam meg, regényként, vagy kisregényként. A döntés a ti kezetekben áll. :)
Jó olvasást!
Vágyakozó pillantást küldtem Michael felé. Ő észre sem vesz engem. Mondjuk miért venne észre, mikor Ő a suli legdögösebb pasija, nem mellesleg végzős, a bátyám legjobb barátja, a focicsapat kapitánya, osztály első, diák elnök, én pedig egy jelentéktelen kis elsős vagyok? Minden lány róla álmodik, szóval esélyem sincs. Hirtelen felém nézett, és a pillantásunk találkozott. A lélegzetem is elakadt, és zavartan fordítottam el a fejem. Még soha nem nézett rám. Vagyis, így nem. Szinte elvesztem azokban a sötétbarna szemekben. nem éreztem még ilyet, nem is csoda, mivel nincs túl sok élettapasztalatom. Én még szűz vagyok, az osztálytársaimmal ellentétben.
-Hé, Jaz, Michael téged bámul.- vigyorodott el Emma én pedig fülig vörösödtem.
-Ne nézzétek már olyan feltűnően.- nyögtem kétségbeesetten.
-Ilyen a tekintete, amikor új kiszemeltje van.- motyogta Charlotte.
Charlotte igazság szerint tizedikes lenne, de tavaly év végén megbukott és nem ment el a pótvizsgára. Az iskola minden zugát, és az összes diákot ismeri, ha valamit meg szeretnél tudni, csak Őt kell kérdezni. A lányok hirtelen rám néztek én pedig ha lehetséges még jobban elpirultam. Azok a kaján vigyorok semmi jót nem ígértek, szóval fogtam magam, és amilyen gyorsan csak tudtam leléptem az ebédlőből. sajnos még volt egy órám, szóval a terem felé vettem az irányt. Olyan hülyék tudnak néha lenni a csajok! Van egy olyan érzésem, hogy nem épp szép dolgokra gondoltak. De hogy juthat az eszükbe ilyen? Én és Michael? Ugyan már! Jasline Parks vagyok, egy nagy Lúzer. Igen nagybetűvel. Hirtelen valaki elkapta a kezem és behúzott a legközelebbi osztály terembe. Kulcsra zárta az ajtót, majd felém fordult egy édes mosoly kíséretében. Nyeltem egyet és hátráltam pár lépést.
-Mit szeretnél?- kérdeztem remegő hangon.
Elgondolkozott, majd egy széles vigyor kíséretében válaszolt.
-Téged.
Nagyokat pislogtam és egyszerűen nem tudtam felfogni az információt. Közelebb lépett, mire én automatikusan hátráltam. Sajnos neki ütköztem a tanári asztalnak, Ő pedig gyorsan kihasználta az alkalmat és teljes testével hozzám simult.
-Miért olyan nehéz elhinni, hogy tetszel nekem?- kérdezte miközben orra hegyével az arcomat cirógatta.
-Mert...mert te a suli legjobb pasija, és egyben a bátyám legjobb haverja is vagy.- nyögtem elfúló hangon.
-Akarlak.- morogta, majd a fenekemnél fogva felültetett az asztalra és hevesen csókolni kezdett.
Belenyögtem a csókba, mikor megéreztem feszülő férfiasságát nadrágon keresztül. Jól tudtam, hogy ez nem helyes, és nekünk nem szabadna ezt tennünk, de képtelen voltam nem viszonozni az édes játékát. Pont ugyan olyan hevesen csókoltam, mint ahogy Ő engem. Beletúrtam sötétbarna hajába, és a másik kezemmel átöleltem a nyakát, majd közelebb húztam magamhoz.
-Nem szabad.- lihegtem, amikor nagy nehezen elhúzódtam tőle.
-Kit érdekel?- kérdezte, miközben végig simított a melleimen.
-Michael, kérlek, ne.- suttogtam.
-Nem érdekel, az idióta szöveged arról, hogy túl fiatal vagy. Tudom, hogy te is akarod, talán jobban, mint én. Különben is, Josh örülne, ha mi ketten össze jönnénk.- lehelte, majd a nyakamat kezdte kényeztetni édes csókjaival.
Már majdnem elgyengültem, mikor eszembe jutott Amanda arckifejezése, mikor nyilvánosan dobta Őt Michael. Velem is megteheti, sőt, miután kielégítette a vágyait félre dobhat, mint egy szakadt rongyot. Bármi megtörténhet és én nem akarok, és nem is fogok kockáztatni. Eltoltam magamtól, majd elfordultam tőle és leugrottam az asztalról. Küldtem felé egy szemrehányó pillantást, majd kimentem volna az osztályteremből, ha az nem lett volna bezárva. Hátulról átölelte a derekamat és szorosan magához húzott.
-Ki engedlek, ha itt és most...- de nem tudta befejezni, mert félbeszakítottam.
-Mit csinálok? Leszoplak? Ugyan Michael, te sem lehetsz ennyire szánalmas.- morogtam, majd kiszakítottam magam az öleléséből és elvettem tőle a kulcsot.
Miért van neki minden teremhez kulcsa?- kérdeztem magamban, miközben kinyitottam az ajtót és szinte futva mentem az utolsó órámra.
Egész órán Mike-on és a furcsa viselkedésén gondolkoztam. Én is csak egy lennék a sok közül, szóval ne is próbálkozzon többet nálam. Azt hiszem, hogy ezt véletlenül meg is fogom említeni Josh-nak. Nem érdekel, hogy emiatt tönkre megy a barátságuk, de ez már pofátlanság. Miért pont engem akar most? Ott van legalább hatszáz lány, és pont engem kellett kiszúrnia? Szemétség! Mindig is tudtam, hogy ilyen szemét, de én is csak lányból vagyok, szóval álmodoztam arról, hogy én és Ő... Hirtelen rezegni kezdett a telefonom a zsebemben. Még szerencse, hogy reggel lehalkítottam. Elő vettem a mobilt, és elolvastam az sms-t.
,,Csajszi, bocsi, de anyuékkal elmentünk a fősuli miatt és csak hétfőn jövünk haza. Megkértem az egyik haveromat, hogy aludjon ott a hétvégén, szóval nyugi nem leszel egyedül. Vigyázz magadra, Josh.”
Miért nem mehettem én is velük? Ez nem ér! Mikor kicsöngettek, össze pakoltam a cuccomat, majd kimentem a suli elé. Bepattantam Charlotte BMW-jébe, majd vártam, hogy indítson.
-Mi történt?- kérdezte kíváncsian, mikor már az úron száguldoztunk.
-Michael, meg akart dugni.- válaszoltam társalgó hangnemben.
Hirtelen beletaposott a fékbe én pedig majdnem lefejeltem a kesztyűtartót.
-Hogy mi?- kérdezte pár oktávval magasabb hangon.
-Jól hallottad.- szusszantottam idegesen.- Behúzott a 203-as terembe és ott helyben el akarta venni a szüzességem.
-Atya Úr Isten!- makogtak tágra nyílt szemekkel.- Mi ugyan arra a pasira gondolunk?
-Igen.- bólintottam.
-És te mit csináltál?
Újra indított, én meg mesélni kezdtem. Minden szóról-szóra el kellett mondanom, mert a kisasszony tudni akarta a szaftos részleteket. Mikor végeztem már a házunk előtt álltunk, és vártam, hogy Charlotte kitörjön. Három...kettő...egy...
-Micsoda? Te normális vagy? Vissza utasítottad Michael James Turnert?- sipította és kikerekedett szemekkel meredt rám.
Kiszálltam a kocsiból, majd egy kedves mosoly kíséretében így szóltam:
-Igen.
Becsuktam az ajtót ezután pedig rögtön bementem a házba. Mivel anyáék a szomszédos államba mentek jó hosszú hétvégének nézek, vagyis nézünk elébe. Kíváncsi vagyok, hogy Josh kit kért meg arra a lehetetlen feladatra, hogy vigyázzon rám. Feltrappoltam a szobámba, majd ledobtam a táskámat és gyorsan átöltöztem. Egy picsa gatyát és egy trikót vettem fel. Ha Joshnak van valamennyi esze akkor Suzy-nak szólt. Ha ide csábította valamelyik nyomorék haverját én esküszöm, hogy kiherélem. Leszáguldottam a lépcsőn, majd egyenesen a konyhába mentem. Igaz, hogy nem rég volt ebéd, de szar volt a kaja. Már éppen kivettem volna a hűtőből a kedvenc kínai kajámat, mikor valaki csöngetett. Szitkozódva mentem az ajtóhoz, majd kinyitottam és a döbbenettől a szám is tátva maradt.
-Mit keresel itt?- kérdeztem ingerülten.
-Te is hiányoztál édes, látom már vártál.- nézett végig rajtam és felvillantott egy perverz vigyort.
-Anyád!- sziszegtem mérgesen, majd be akartam csukni az ajtót, de ő nem hagyta.
-Ha tudni akarod, én vigyázok rád a hétvégén. Nagyon örültem annak, hogy Josh engem kért meg, főleg az után, ami a suliban történt.- mormolta, miközben könnyedén félre tolt az útból és engedély nélkül bejött a házamba.
Fogcsikorgatva néztem, ahogy leveszi a cipőjét és kényelmesen elhelyezkedik a kanapén, majd bekapcsolja a tévét.
-Takarodj innen, de perverz disznó!- csattantam fel idegesen.
-Egy órát adok neked, nem többet.
-Nem hiszem el, hogy pár órával ezelőtt még rólad álmodoztam. Még szerencse, hogy rájöttem, hogy te nem vagy több, mint egy szex-mániás barom!- sziszegtem mérgesen, majd fogtam magam és betrappoltam a konyhába.
Előpakoltam az ebédebet, majd duzzogva enni kezdtem. Muszáj tennem valamit annak érdekében, hogy lelépjen. Nincs kedvem egész hétvégén előle bujkálni. Nem értem, hogy hirtelen mi ez a nagy érdeklődés irántam. Beszélnem kellene Josh-sal, talán Ő tud valamit.
Mivel a telefonom a szobámban volt kénytelen voltam a vezetékest használni. Gyorsan bepötyögtem bátyám telefonszámát, majd vártam, hogy felvegye azt a nyomorult készüléket.
-Igen?- hallottam meg vidám hangját.
-Választhat! Vagy kasztrálva leszel, vagy elküldöd innen ezt az idiótát.- morogtam köszönés helyett.
-Most meg mi bajod van? Hiszen Mike, normális gyerek és még tetszel is neki.
-Te ezt tudtad? Miért nem figyelmeztettél?- sipítottam teljesen kikelve magamból.
-Miért kellett volna?
-Le akar fektetni, szerintem ez elég indok.- mondtam fogcsikorgatva.
-Na azért ne túlozzunk, mondjuk nekem is mondta már. De nem értem, hogy mi bajod van. Minden lány oda meg vissza van érte és te vagy az a szerencsés, akit ki választott a sok közül.- hallottam a hangján, hogy vigyorog.
-Kurva szerencsés vagyok.- forgattam meg a szemem.- Nem Josh, én ezt nem akarom!
-Sajnálom csajszi, de másnak meg nem tudok szólni.
-Utállak.- mondtam, majd választ sem várva lecsaptam a kagylót.
Meg kellett támaszkodnom a konyhapultba, különben biztos, hogy a padlón kötöttem volna ki. Ennél nagyobb szemétség nincs a világon. Még szerencse, hogy Michael felnyitotta a szemem saját magával kapcsolatban. Még a végén valami ostobaságot csináltam volna, ha nem jövök rá, hogy egy paraszt.
Hirtelen valaki az egyik kezével átölelte a derekamat és szorosan magához húzott, míg a másik kezével betapasztotta a számat nehogy felsikítsak.
-A düh is a szenvedély egyik megnyilvánulási formája, akárcsak a szerelem. Szorult helyzetben az előbbi helyettesíti az utóbbit, habár mindenki tudja, hogy ez nem az igazi. Mindenki tudja: előtte és utána. A dühroham közepette azonban bármi bármivel felcserélhető.* Tudom, hogy te is akarod, hiába mondasz bármit a testi reakcióid mindent elárulnak.- suttogta a fülembe lágy hangján, majd belecsókolt a nyakamba és akkor bennem minden ellenállás megszűnt.
*Vavyan Fable
Remélem tetszett valamennyire!
Puszi
