Fény a sötétségben 2. fejezet

Nos itt van a 2. fejezet. Sajnálom, hogy ennyit késtem vele. de most utolsó héten szinte mindenből írtunk és ECDL vizsgám is volt. Hála istennek átmentem :D Nem tudom, hogy milyen lett és ebből még nem derül ki olyan sok minden. Úgy döntöttem, hogy húzom még egy kicsit az agyatokat. :P

Jó olvasást!

2. fejezet

Anya kezd egyre furcsább lenni. Sose volt felhőtlen a kapcsolatunk, de azért ez már túlzás. Jó tudom a munkája miatt elég feszült meg minden, de akkor sem kellett volna így beszélnie velem. Azért mégis csak a lánya vagyok és nem egy utolsó senki. Egyetlen egy rossz szót nem szóltam, hogy kiérdemeljem ezt. Csak kijelentettem, hogy nem vagyok hajlandó beszállni Josh autójába. Mondjuk Damon felajánlotta, hogy haza visz, de ahogy megláttam a szinte vicsorgó Jessicát, inkább visszautasítottam az ajánlatát. Ezért most gyalogolnom kell egészen hazáig. Ügyes vagy Hudson, gratulálok! Ennél már nem lehet rosszabb a mai napom. Végül is ezt a kis incidenst leszámítva szuper volt a délelőttöm. Damon meghívott egy kávéra, elkérte a telefonszámom és az e-mail címem, szóval két méterrel a föld fölött lebegnék, ha nem fájna ennyire a sarkam. Megálltam, majd szitkozódva leszedtem magamról a magassarkúmat, amit a múlt héten kaptam kárpótlásul azért, mert anya nem jött el velem moziba. Sokszor csinálja ezt, és azt hiszi, hogy ajándékkal mindent meg tud oldani, de sajnos rosszul gondolja. Legutoljára a 10. születésnapom volt az, amin Ő is ott volt. Szuper nem? És a ballagásomra eljött? Persze, hogy nem. Apa próbált megnyugtatni, de nem sikerült neki. Ilyen az én szerencsém. Amúgy csak az én anyám viselkedik így, vagy van más anyuka is, aki megbolondult? Áh, teljesen mindegy. Tulajdonképpen nem is érdekel igazán, csak kicsit bánt a dolog. De ha ilyen az élet, akkor el kell fogadni, nem? Ez van, ezt kell szeretni.
-Szia, Mia.- köszönt Renata, mikor beléptem az ajtón.
-Szia!- mosolyodtam el halványan.
Felvont szemöldökkel végig nézett rajtam és felsóhajtott.
-Gyere üljünk le. Meséld el, hogy mi történt.- mormolta, majd megfogta a karom és a kanapéhoz húzott.
-Anya hozta a szokásos formáját.- morogtam, miközben lehuppantam a kanapéra.- Kijelentettem, hogy nem vagyok hajlandó haza jönni azzal a gyökérrel, és erre anya kiakadt.
-És nem volt, már aki haza hozzon?- kérdezte kíváncsian.
Érzetem, ahogy fülég vörösödök. Pont a közepébe. Van egy olyan érzésem, hogy a házvezetőnő jobban ismer, mint a saját anyám. Mondjuk, nagyon örülnék annak, ha Renata lenne az édesanyám.
-Az új fiú felajánlotta, hogy haza hoz.- suttogtam.
-Miért nem fogadtad el az ajánlatot? A fenébe is Mia, anyádék férjhez akarnak adni, és te nem használod ki ezt a kis időt, ami maradt neked?
Kétségbeesetten felnyögtem és az arcomat a kezembe, temettem. Nem értem, hogy mi értelme van ennek az egész házasságnak. Talán anya így akar megszabadulni tőlem? Hirtelen felpattantam és ijedten meredtem magam elé. Mi van, hogy ha anyut elrabolták a földön kívüliek és átmosták az agyát?
-Arra gondolsz, amire gondolok?- nézett rám homlok ráncolva Renata.
-Te is az UFO elméleten gondolkodsz?- ültem vissza, és simogatni kezdtem az állam.
-Nem. Milyen UFO elmélet?- nyíltak tágra a szemei.
-Semmilyen, semmilyen...- legyintettem zavartan.
Mosolyogva megcsóválta a fejét, majd elkomolyodott és halkan beszélni kezdett.
-Olivia és Albert nem az igazi szüleid, úgy lettél örökbe fogadva.
-Értem.- motyogtam, majd lassan felálltam és elindultam a szobám felé.
-Mia...- szólt utánam Renata. Megálltam és vártam, hogy mit mond.- Kérlek, ne szólj erről egy szót se
-Lakat a számon.- sóhajtottam, közben tovább indultam.
Igazság szerint nem is lepődtem meg annyira. Valahol legbelül mindvégig tudtam, hogy én nem is az Ő gyerekük vagyok. Egy cseppet sem hasonlítok rájuk és a nagyszüleimre sem. Nekem barna szemem és barna hajam van, míg anya és a szülei szőkék, kék szeműek, apa pedig fekete hajú és zöld szemű. Apai ágról a nagyszüleim, már nem élnek, szóval ott nem tudom, hogy mi a szitu. De miért nem mondták el? Nem is az fáj a legjobban, hogy nem vagyunk vér szerinti rokonok, hanem az, hogy elhallgatták előlem az igazságot. Amint felértem a szobámba bezártam magam mögött az ajtót, megsimogattam Lisy fejét, aki a lábamnál pattogott és beültem az íróasztalom elé. Egy sóhaj kíséretében bekapcsoltam a laptopom, majd amint betöltött megnéztem a leveleimet. Meglepetten pislogtam a képernyőre, mikor észre vettem, hogy 4 levélem is van. Rose, Tom, Damon és Lana. Legelőször Rosalie levelét néztem meg, mert ismerem már annyira, hogy tudjam, nem tartozik a türelmes emberek közé.

Szia, csajszi!
Hallottam, hogy Damon felajánlotta, hogy haza visz, de te a hülye fejeddel visszautasítottad. Na ezért még kapni fogsz, az tuti! Muszáj összejönnöd ezzel a sráccal, egy megtestesült Adonisz, és látszik rajta, hogy teljesen oda van érted. Igaz még csak két napja ismeritek egy mást, de az mellékes. Képzeld, ma Taylorral mentem haza. Olyan aranyos és kedves, na meg udvarias. Ja azt kifelejtettem, hogy helyes, szóval maga a tökély. Mondjuk Damon jobban néz ki, mint Ő, de az új srácot meghagyom neked. Viszont vigyáznunk kell, nehogy sikerüljön Jessicának behálóznia. A harmadik szünetben éppen nagyban sminkeltem magam a mosdóban, mikor meg hallottam a hangjukat. Gyorsan befutottam az egyik fülkébe végig hallgattam a beszélgetésüket. Ez a Jessica egy hárpia! Le akar égetni téged az egész iskola előtt és meg akarja szerezni a jövendőbeli férjedet. Valamit ki kell találnunk, hogy ne sikerüljön a terve. De ezt nem itt kéne megdumálni, majd személyesen megbeszéljük a részleteket.
Na puszi, légy jó!
Rose, a te példaképed és legjobb barátnőd! ;)

Mester!
Na jó csak vicceltem. Igen Damon tényleg felajánlotta, de kénytelen voltam nemet mondani, mert Jessica tömegmészárlást rendezett volna, ha elfogadom. Miről beszélsz, te lány? Én tetszek Damonnak? Neked az agyadra ment valami, vagy megint betéptél? Rose, jobb, ha ismét kiselőadást tartok neked arról, hogy mi a helyes és mi nem. Őrülök neki, hogy boldog vagy. Jess mit tudna ártani nekem? Így is egy kis senki vagyok, ha kell neki Damon, akkor vigye, ott van. Valahogy most ez a legkisebb gondom. De ez nem olyan téma, amit itt kéne megbeszélni. Ki tudja, hogy milyen gyökerek nézegetik a leveleinket. Készülj, mert ma este nálad alszok, és a szivacson. Ne merd megint elfoglalni a helyem, mert vissza rugdoslak az ágyadra! Kilencre ott vagyok a házatok előtt, elvitetem magam Tommal. Remélem el tudja csenni az anyja kocsiját. Rose, úgy sem tudjuk Őket megállítani, de mindegy. Majd még beszélünk!
Puszi!
Mia, a legnagyobb rajongód és egyben a legjobb barátnőd.

Miután végeztem az e-mail megírásával jött a következő.

Kedves Mia Hudson!
Én esküzöm, hogy elrabollak, és oda kötözlek az ágyamhoz! Direkt csinálod ezt velem? Én miért nem vagyok jó neked? Helyes, okos, jól nevelt, kedves és vicces srác vagyok. Ja és nem mellesleg óvoda óta ismerjük egymást. És vele mi van? A nevén kívül tudsz valamit róla? Kétlem. Csak azért vagy vele, mert tengerkék szeme van? Egy nyomós indokot kérek, amiért nem engem választottál! Én Thomas Reed megesküszöm az Istenre, hogy addig nem nyugszok, amíg Mia Hudson az enyém nem lesz! Tudom, hogy betegesnek tartasz, de igazán adhatnál egy esélyt. Főleg, mert anyád hozzá akar adni ahhoz a fennhéjázó senkihez. Hiányzol, remélem, holnap jössz suliba. Ismerlek, szóval tudom, hogy hajlamos vagy a lógásra. Imádat van Drága!
Csók (nyelves :P)
Életed értelme, és szerelme, (csak te még nem tudsz róla) alias Tom.

Néha úgy lecsapnám ezt a gyereket, de sajnos nem tudok rá haragudni. Komolyan úgy szeretem, mintha a bátyám lenne.

Kedves Tom!
Ismerek egy nagyon jó pszichológust, aki meg tudná oldani a problémáidat. Még mielőtt elképzelnél nővérke, vagy doki jelmezben, ne tedd! Tom, ezerszer elmagyaráztam már neked, hogy nem tudok máshogy rád tekinteni. Te vagy az egyik legjobb barátom, a rég elveszett bátyám. Kérlek, értsd meg! Ami Damont illeti, én sem tetszek neki, és Ő sem nekem! Kész, téma lezárva. El tudnál értem jönni a Parkhoz este fél nyolcra? Rose-nál fogok aludni az éjszaka. A miértjét majd személyesen elmesélem.
Puszi (MAX az arcodra :))
Mia voltam, de ezt jól tudod...

Drága egyetlen unokahúgocskám!
Annyira hiányzol már! Igaz talán két hete találkoztunk utoljára, de ez mellékes dolog. Bocsi, hogy eddig nem írtam, de elég nehéz az életem mostanában. Chad-del nagyon csúnyán összevesztünk, úgyhogy lelkileg, most padlón vagyok. Féltékeny volt, megint. De remélem, hogy holnap már megdumáljuk a dolgot. Apa kórházba került, mert nyílt csonttörése volt. Leesett a lóról és úgy esett a karjára, hogy ez lett a vége. Csodás nem? A matektanárom már most év elején az őrületbe akar kergetni. Remélem veled minden rendben, van. Pasi ügyben, hogy állsz? Ha összeszedsz valami macsót, akkor azonnal szólj. Fogadd meg a tanácsom, csajos. Ne bízz meg egyikben sem! Legalábbis a kapcsolat elején. Miután kiismerted Őt, megoszthatsz vele pár titkot, DE nem az összest. Sose lehet tudni, hogy mikor tudná felhasználni a bizalmas információkat ellened. Most így hirtelen ennyi lenne. Remélem, hamar találkozunk, olyan jó lenne egy csajos este. Na jó egy egész héttel is megelégednék!
Puszi, és kérlek vigyázz magadra.
Lana, a kedvenc unokatestvéred.

LANA!
MOST SZÜKSÉGEM LENNE RÁD! Sajnos azt nem mondhatom el, hogy miért, de az is lehet, hogy te ezt már tudod. Mondjuk, kétlem, mert elmondtam volna. Vagy is remélem. Remélem, hogy kibékülsz a barátoddal. Ezek a pasik borzalmasak tudnak lenni. Charlie, gratulálok! Komolyan mondom nagyon ügyes vagy. Üzenem neki, hogy jobbulást! A tanárok hülyék, ezt mindig is tudtuk. Hidd el nálam is szarul állnak a dolgok. Anyával összevesztem, pasi az egy szál sincs, illetve... Na jó van egy új srác aki pont a tökéletes férfi. Csak, hogy én nem tetszek neki, és Jessica kiszemelte magának, úgyhogy tényleg nincs semmi esélyem. Megfogadom a tanácsod! Köszönöm szépen! Nekem egy hét sem lenne elég. Majd még dumálunk.
Puszi:
Egyetlen és utánozhatatlan unokahúgod, azaz Mia, de ez nem újdonság :P

Mikor ezzel is meg voltam elérkeztem ahhoz a levélhez, amitől a legjobban féltem. Miért is félek? Hiszen nem tettem semmi olyat, amivel meg bánthattam volna. Gyerünk Mia, nem harap az e-mail. Vettem egy mély levegőt, majd lassan olvasni kezdtem.

Szia, Mia!
Még mindig nem értem, hogy miért utasítottad vissza az ajánlatom. Pedig azt hittem, hogy... Áh, teljesen mindegy. Nem lenne kedved hétvégén eljönni velem valahová? Jobban megismerhetnénk egymást és adhatnál pár tippet, hogy hogyan rázzam le magamról Jessicát. Talán ez lenne a gond? Azt hiszed, hogy Jessica tetszik nekem? Pedig azt hittem, hogy ma rájöttél már, hogy ki jön be nekem a suliból. Várj, adok egy kis segítséget. Minden szünetben vele voltam és az órákon is mellette ülök. Ha ebből nem jössz rá, hogy kire gondolok, akkor kénytelen leszek drasztikusabb megoldásokat alkalmazni. Kérlek, amint tudsz, válaszolj!
Damon

Pár másod percekig meredten bámultam magam elé, mert képtelen voltam felfogni az előbb olvasottakat. Az ujjaim remegtek, miközben írni kezdtem.

Helló, Damon!
Nem akartam udvariatlan lenni, de ma sétálni volt kedvem. Na jó ezt az idióta dumát ki veszi be? Jobb, ha nem hazudok és elmondom az igazat. Jessica már óvoda óta kínoz engem, és én nem tudok ez ellen semmit tenni. Ugyan mit tehetnék? Én egy jelentéktelen ki senki vagyok, Ő meg minden évben megnyeri a város legszebb tinédzsere versenyt. Szívesen elmegyek veled, de csak, mint barát. Jessica elevenen eltemet, ha egy kis érdeklődést is mutatnák irántad. Azért ennyire nem kell hülyének nézni, de azért aranyos vagy. Nem hiszem, hogy tetszek neked. Ugyan miért lennék ilyen szerencsés, hiszen te egy fél isten vagy. Na jó azért ez kicsit erős volt, de én ilyen vagyok, ami a szívemen, az a számon. Legyünk csak barátok, bizonyos okokból úgy sem lehet köztünk semmi. Sajnálom!
Mia

Elküldtem a levelet, majd letettem a tálcára az oldalt és elindítottam azt a számot, amit legutoljára hallgattam.

I used to be on an endless run
Believed in miracles 'cuz I'm one
I've been blessed with the power to survive
After all these years I'm still alive

I'm out here kickin with the band
I am no longer a solitary man
Everyday my time runs out
Live like a fool, that's what i was about

Oh I belive in miracles
I believe in a better world for me and you
Oh Oh I believe in miracles
I believe in a better world for me and you

Tattooed your name on my arm
I always said my girl's a good luck charm
If she can find a reason to forgive
Then i can find a reason to live

I used to be on an endless run
Believed in miracles 'cuz I'm one
I've been blessed with the power to survive
After all these years I'm still alive

Oh I belive in miracles
I believe in a better world for me and you
Oh Oh I believe in miracles
I believe in a better world for me and you

I close my eyes and think how it might be
the future's here today
it's not too late, it's not too late oh

I belive in miracles
I believe in a better world for me and you
Oh I believe in miracles
I believe in a better world for me and you

Nem tudom, hogy mennyi ideig ülhettem ott teljes letargiában, de amikor Lisy ugatni kezdett kénytelen voltam felállni. Muszáj ennek így történnie? Tudom, hogy kialakult bennem valami kezdetleges érzelem, amit Damon iránt táplálok. Viszont nem hagyhatom, hogy a dolgok elfajuljanak. Még a végén anya előrébb hozza az esküvőt.
-Anya.- sikkantottam fel, mikor kinyitottam az ajtót.
-Beszélnünk kell.- mondta színtelen hangon és elindult a dolgozó szobája felé.

Utána mentem, mikor becsuktam magam mögött az ajtót, Ő rögtön bele kezdett a mondandójába.
-Mia, te nem az én lányom vagy, úgy fogadtunk téged örökbe, mert meddő vagyok. Azt hittem, hogy sikerül rendes gyereket nevelni belőled, de rájöttem, hogy ez lehetetlen. Éppen azért előrébb hoztuk az esküvő idő időpontját, október végén lesz.- hadarta, és hirtelen valami nagyon érdekeset talált az íróasztalán, szóval azt nézegette.
-Mi van, ha én nem akarok hozzá menni Josh-hoz? Mi van, ha nekem más tetszik és nem Ő? Ez nem érdekel téged? Ha valaha szerettél, akár egy kicsit is, akkor lefújod az esküvőt.- suttogtam és nehéz volt vissza tartani a könnyeimet.
-Nem tehetem, Mia. Josh szeret téged, és hidd el, hogy jó férj lesz. Nem engedhetem, hogy beleszeress abba a Damon gyerekbe.- morogta, majd hirtelen a kezét a szája elé kapta és ijedten nézett rám.
-Honnan tudsz te Damonról?- kérdeztem erélyes hangon.
Megköszörülte a torkát, majd határozottan válaszolt.
-Az legyen mindegy. Josh és te egymásnak lettetek teremtve. Amint haza jöttetek a nászútról, megnyílnak az új boltjaim Melinda Plazaiban. De nehogy azt hidd, hogy csak erről szól a házasság.- tette hozzá gyorsan, mire én felhorkantottam.- Most pedig elmegyek, és nem szeretném, ha este vissza utasítanád Josh közeledését.- mosolygott rám kedvesen, mikor elment mellettem.

***

-Kérlek Renata, falazz nekem.- néztem könyörgően a nőre.
-Jó rendben, de jössz nekem, eggyel. - sóhajtott.
-Imádlak.- vigyorodtam el, majd amilyen gyorsan csak tudtam ki mentem a házból és elindultam a Park felé.
Jól tudom, hogy anya mire célzott az utolsó mondatával. De én nem fogok lefeküdni Josh-sal. Inkább lőjenek fejbe, minthogy neki adjam a szüzességem. Nincs az a pénz! Remélem Renata valami hihető sztorit, talál ki. Mondjuk, mondhatná azt, hogy belázasodtam, holnap úgysem szándékozok iskolába menni. Nem tudom, hogy mi ez az egész házasság dolog, de az biztos, hogy ki fogom deríteni. Mikor oda értem a találka helyszínére, Tom még nem volt ott. Nem a pontosságáról híres ez a fiú. Már éppen elő vettem volna a telefonomat, hogy felhívjam Tomot, amikor Neszt hallottam a hátam mögül. Hirtelen megfordultam és az ijedtségtől egy halk sikoly hagyta el a számat.

Leia Mais...

Fény a sötétségben - 1. Fejezet

Sziasztok! Mivel nem vagyok kész még a fejezetekkel itt van egy kis olvasni való...A következő fejezet akkor jön, amikor kész leszek vele.
Jó olvasást!

1. Az új srác

Idegesen rágcsáltam az alsó ajkam, mikor kiszálltam anyu autójából. Intettem neki, majd becsuktam a kocsi ajtaját. Nyugi Mia minden rendben fog menni. Miért is történne bármi baj, mikor már ez a második éved ebben a suliban? Na jó ez hülye kérdés volt, mert Jessica, az iskola legnépszerűbb csaja mindig piszkál, vagy lejárat a többiek előtt. Nem értem, hogy milyen örömet lel ebben. Elvezi, ha mások szenvednek? Hát, ha ez így van, akkor nem más, mint egy szadista állat.
-Szia, csajszi!- lépett elém vigyorogva Tom.
-Tom, legalább ne bámuld ilyen feltűnően a dekoltázsát.- lépett mellém Rose.
Rögtön nyakig húztam a kardigánom cipzárját, mire drága barátom rögtön durcás képet vágott.
-Igazán visszavehetnél! Még akkor sem tűrném ezt el, ha a pasim lennél.- sziszegtem mérgesen, majd kikerültem és betrappoltam az iskolába.
Tom már nagyon régóta hajt rám. Szeretem őt, de úgy, mint egy barátot. Nem is tudnék máshogy gondolni rá. Persze Will-re naponta gondolok úgy, mint életem értelmére, de az más tészta. William Jones az iskola legjobb és egyben legmenőbb fiúja, természetesen Jessica-val van együtt. Kivel, mással? Nekem, semmi esélyem sincs nála. Pedig az anyám az egyik legnagyobb divatcég vezérigazgatója. De érdekel ez valakit? Persze, csak akkor, ha vásárolni akarnak. Jassica már egyszer megpróbált a bizalmamba férkőzni, de átláttam rajta és hallgatóztam, amikor a hasonmásaival beszélgetett a mosdóban. Soha nem értettem ezeknek a lányoknak a gondolkodását.
-Jaj, Szívem.- karolta át a vállam Tom.- Miért nem tudsz igent mondani? Mindenkinek jobb lenne, ha mi ketten végre egy párt alkotnánk.- suttogta és egyre közelebb hajolt az arcomhoz.
Egy laza mozdulattal vesén könyököltem, majd besétáltam az osztálytermünkbe. Utam egyenesen a ablakfelőli padsor leghátsó padjához vezetett. Leültem, majd sóhajtva dőltem hátra a székben és vártam, hogy becsengessenek.
-Ne merj mellém ülni!- morogtam, mikor meghallottam Tom lépteit.
-Jó, jó.- dünnyögte, majd leült az előttem lévő padba.
Rose is oda ült, mert tudta, hogy ilyenkor jobban bejön a magány. Titokban fülig szerelmes Tomba, de nem meri megmondani neki. Pedig nagyon szép lány, a vörös hajával, zöld szemével és tökéletes alakjával az összes pasi fejét elcsavarja a suliban. Nem tudom, hogy miért velem lóg, hiszen én vagyok a legnagyobb loser az iskolában. Mikor becsöngettek kinyitottam a szemem és döbbenten vettem észre, hogy egy idegen fiú sétál be a terembe Mr. Richardsonnal a nyomában. A fiú megállt a tanári asztal előtt és érdeklődve nézett körbe az osztályban. Pillantása megállapodott rajtam, majd mélyen a szemembe nézett és én pedig szinte elolvadtam. Kék szemei kíváncsian csillogtak és ajkait édes mosolyra húzta. Abban a pillanatban éreztem ahogy a szívem félre ver egy ütemet. Muszáj volt másfelé néznem, különben elájultam volna. Volt valami hátborzongató a srácban, mégis vonzott magához, mint mágnes a vasat.
-A nevem Damon Bennett, nem rég költöztem ide a bácsikámhoz.- mondta bársonyos hangján, majd mikor a tanár megmutatta neki a helyeket, Ő habozás nélkül felém indult el. Megjegyezném, hogy a másik szabad hely Nikki mellett volt, aki Jessica egyik hasonmása.
-Leülhetek?- kérdezte halkan Damon.
-Persze.- suttogtam és a padot tanulmányoztam.
Amint helyet foglalt a szemem sarkából láttam, ahogy felém fordul. Közelebbről még jobban nézett i, mint távolról szemlélve. Még Willnél is helyesebb, sokkal, de sokkal jobban nézett ki. Talán istenektől származik? Ki tudja? De az ilyen pasi ritka, mint a fehér holló.
-Damon vagyok.
-Mia.- motyogtam, majd rá néztem és elvesztem azokban a gyönyörű tengerkék szemekben.
Még arra sem reagáltam nagyon, mikor Tom hozzá vágott egy összehajtogatott papírt. Zavartan pillantottam el Damonról, majd megfogtam a papírt, szétnyitottam és olvasni kezdtem.
Megölöm azt a köcsögöt! Mi az, hogy egy pillanat alatt elcsavarja a fejed?
Égnek emeltem a szemem, majd egy ideges sóhaj után írni kezdtem.
Neked nem mindegy, hogy ki után csorgatom a nyálam? Különben is, nem jön be… Jól tudod, hogy ahhoz a férfihez kell majd hozzá mennem, akit anya választ. Kész röhej! Ez a 21. század, és itt már nincs kényszer házasság, de ő még az őskorban él…
Visszadobtam neki a levelet és vártam, hogy válaszoljon. Remélem bejön a téma váltás. De ez sajnos igaz. Pedig anya szerelemből ment hozzá apához engem meg kényszeríteni akar. Legszívesebben elszöknék és élném a saját kis életemet, de úgy is megtalálnának. Tom hátra nyújtotta a kezét, elvettem a lapot, és olvasni kezdtem.
Jó próbálkozás, de nem sikerült. Miért jobb Ő, mint én?
Még nem is beszélgettem vele, szóval igazán leszállhatnál rólam! Miért nem idegesíted inkább Rosalie-t?
Mert Ő most az új pasijával van elfoglalva… Engem senki sem szeret!
Micsoda? Van barátja, és nem mondta el nekem? Huh, azért még kapni fog. Nyugi Tom, én szeretlek, de nem úgy mint pasit, hanem, úgy mint a kiskutyámat, vagy mint egy testvért.
Kösz! Nem nagyon segítesz azzal, ha egy kutya szintjére alacsonyítasz!
Tudod, hogy mennyire elkényeztetem Lisy-t? Éjszaka mindig az ágyamban alszik, minden titkomat elmondom neki, halálra ölelgetem és puszilgatom. Kell ennél több?
Nem cserélhetnék a kutyáddal? Biztos jól kijönnének a húgommal.
Nem, mert az én kicsikém lány és nem szerelmes belém. Ja és van egy olyan érzésem, hogy Ő nem mászna rám az éjszaka kellős közepén, mint egyesek!
Jól van, na! Te is tudod, hogy részeg voltam, de valld be, hogy jól csókolok! :P
Hülye…
Ezután már nem tudtunk írni, mert a tanár állandóan minket figyelt. Az óra hátralévő részében halálra untam magam. Kicsit kényelmetlenül éreztem magam, mert Damon folyton engem nézett. Mikor megszólalt az óra végét jelző csengő komótosan össze pakoltam a cuccomat, majd el indultam ki az osztályból.
-Mia, várj!- szólt utánam Damon.
Vettem egy száznyolcvan fokos fordulatot, de arra nem számítottam, hogy közvetlenül előttem fog állni. Sokkal közelebb volt hozzám, mint az óra alatt, kölniének illata megrészegített. Hátráltam pár lépést és kíváncsian néztem fel gyönyörű arcára.
-Milyen órád lesz?- kérdezte halkan.
-Most igazság szerint matek lenne.- dadogtam.
-Rendben, nekem is. Megint ülhetek melléd, vagy…
-Persze, hogy ülhetsz mellém.- vágtam rá talán túlságosan is gyorsan.
Elvigyorodott, mire én elpirultam. Észrevettem, hogy Tom, mint egy bika úgy jön felénk. Van egy olyan érzésem, hogy nem lesz ennek jó vége.
-Sziasztok.- köszönt, mikor mellénk ért.- Tom vagyok.- nézett ellenségesen Damonra.
-Oké Tom, ne csináld ezt!- sziszegtem egy cseppet sem kedvesen.
-Mégis mit?- kérdezte úgy, mintha Ő lenne a megtestesült ártatlanság.
-Jól tudod.- morogtam, majd megfordultam és elindultam a 125-ös terem felé.
Hallottam, ahogy mind ketten utánam jönnek, de még véletlenül sem néztem hátra. A nap további része eseménytelenül telt. Damonnal ugyan olyan volt az órarendünk, de sajnos nem tudtam meg róla semmit. Nem nagyon beszélgettünk, mégis olyan jó volt a közelében lenni. Miután vége volt minden órámnak kimentem az iskola elé. Vártam, de anya nem jött. Közben már szinte mindenki elment. Szitkozódva vettem ki a zsebemből a telefont.
-Mondjad, Mia.- hallottam meg anyám nem túl lelkes hangját, mikor képes volt felvenni azt az átkozott telefont.
-Mégis hol vagy? Már legalább félórája itt szobrozok és várok rád!
-Jaj Drágám sajnálom, de egy nappal előrébb tették a divatbemutatót. Most éppen Párizs felé tartok. Várj, szólok Josh-nak, szívesen érted megy.- mondta mézes-mázos hangon és választ sem várva, kinyomta a telefont.
Hitetlenkedve meredtem a kis készülékre, majd mérgesen leültem az egyik lépcsőfokra. Nem hiszem el, hogy ilyen idióta az anyám! Apát persze az orránál fogva vezeti, és mindig mellette áll. Azt mondják, hogy ez a házasság az én érdekem is. Mi jó van abban, ha hozzá adnak egy olyan férfihoz, akit nem szeretek? Én nem értem a logikáját ennek az egésznek. Hallottam az autóját, de nem voltam hajlandó megmozdulni, mindent érzékeltem, ahogy megáll az iskola előtt, kiszáll a kocsiból, és hozzám sétál. Megfogta a kezem, majd felrántott és ajkát rátapasztotta az enyémre. Hiába próbáltam eltolni magamtól nem sikerült, túlságosan is szorosan tartott.
-Hiányoztál.- lehelte, mikor elhúzódott tőlem.
Nem mondtam semmit, fapofával meredtem rá. Elkezdett húzni az autója felé. Legszívesebben fölrúgtam volna, de úgy is én húznám a rövidebbet, szóval inkább hagyom a fenébe. Kinyitotta előttem az ajót, én beszálltam, majd becsukta. Ő is beszállt és indított is. Egész úton csöndben voltunk, de láttam a szemem sarkából, hogy néha-néha rám pillant. A szokásosnál is csendesebb volt, ez nem rá vall. Mindig a hülye haverjairól mesél, vagy az autó versenyekről. Említettem már, hogy Josh autóversenyző? Ha nem akkor most mondom, autóversenyző. Gazdag, jóképű, befolyásos, az apja a város polgármestere. Hát nem szuper? Nem, nem az, mert egy perverz állat, aki tizenöt éves lányokra mászik rá. Pedig húsz éves, és biztos, hogy az összes lány nyál csorgatva fut utána. Nem értem, hogy miért engem akar. Ennek nincs semmi értelme. Amikor megállt az autó rögtön kipattantam belőle és berohantam a házba. Utam egyenesen a szobámba vezetett, de sajnos ott sem voltam biztonságban, mert anya elvette a kulcsomat. Mikor elmondta, hogy férjhez kell majd mennem bezárkóztam egy teljes hétre a szobámba. Voltak tartalékaim szóval túl éltem, de azért bedugtak a kórházba párnapos kivizsgálásra. Josh csak köszönni jött föl, majd el is ment. Mi történt ezzel a gyerekkel? Nem rég még le akart fektetni most meg szinte hozzám se ér. Végül is nekem ez csak jó. Hátra dőltem az ágyamon és csak bámultam a plafont. Olyan jó lenne, ja Damonhoz kellene hozzá mennem és nem Josh-hoz. Az Ő ölelésébe szívesen simulnék bele, de azt a gyökér Wilson gyereket két kilométeres körzetben elkerülném. Álljunk csak meg! Hiszen még nem is ismerem Damondt. Miért gondolok én ezekre, a hülyeségekre? Azon kéne törnöm a fejem, hogy hova tudnék elmenekülni innen. Talán Angliába Lana-hoz, az unokatestvéremhez. Biztos, hogy nem árulna el anyáéknak. Mellesleg Ő is nagy baromságnak tartja ezt az egész házasság dolgot. Legalább Ő megért, és neki mindent elmondhatok. Mondjuk Rose-zal is, megoszthatom a legféltettebb titkaimat, de Ő nem mindig ér rá, és ilyenkor Lana-val beszélgetek. Nem tudom, hogy mennyi idő telhetett el, de már besötétedett. Felálltam, majd ki mentem az erkélyemre és leültem a napozóágyamra. A sírás fojtogatott, nem akartam sírni mégis utat engedtem a könnyeknek. Miért kellett nekem megszületnem? Miért? Miért? Miért? Nem akarok élni, nem akarok tovább szenvedni. Felnéztem az égre és észrevettem, hogy telihold van, körülötte száz, meg száz csillag világított. Bárcsak csillag lehetnék, és akkor nem lenne semmi gondom, nem kéne mást tennem csak éjszakánként az égen ragyognom.


Remélem tetszett! (Az esküvős dologra, majd később magyarázatot kaptok...)
Puszi

Leia Mais...