Az ember azt gondolja, hogy vele soha nem történhet ilyen. Nevetve
viccelődik, hisz’ értelme sem lenne annak, ha Őt szemelné ki valaki.
De megtörténhet, hogy az a mosoly ráfagy az arcára, és emlékként nem
marad más csak a mindent elsöprő rettegés és félelem.
A lány képtelen volt gondolkozni, csak futott előre kerülgetvén az
embereket. Tudta, hogy követi, és hiába kért segítséget, vagy félrelökték, vagy
elzavarták. Így nem maradt más csak a menekülés.
A szíve hangosan dübörgött, miközben azért rimánkodott, hogy megússza
a támadást. Kicsik voltak az esélyei, Ő mégsem vesztette el a hitét.
Hirtelen befordult az egyik sarkon, de zsákutcába került.
Nem volt menekvés.
Utoléri Őt, és megkapja az a féreg, amit akar.
A lány előre lépett, és remegő testtel fordult szembe a végzetével.
Ott állt mögötte, arcán pedig őrült, diadalmas mosoly játszott.
A lány egyenesen a szemébe nézett, és akkor, abban a pillanatban
szállt el minden reménye.
Megjegyzés küldése