Sokan őrültnek
hittek az Ősz iránt érzett vonzalmam miatt, de nem érdekelt a véleményük. Semmivel
nem tudták kedvemet szegni, ez az évszak olyan volt számomra, mint madárnak a
társa. Egyek vagyunk, s megértjük egymást. Kézen fogva repülünk a szél
szárnyán.
Megbízok
benne, akár az életemet is képes lennék rábízni. Ő az egyetlen jelenség a
Földön, aki a legtitkosabb vágyaimat is tudja.
És ismét eljött
hozzám, hogy együtt legyünk. Ígéretet tett, hogy soha nem fog elhagyni, csak
nélkülöznöm kell pár hónapig. Én ezt megértem, hiszen a többieknek is teret
kell adnia, ugyanis nincs vég kezdet nélkül.
- Hiányoztál –
suttogtam alig hallgatóan, de ez nem számított.
Olykor még a
gondolataim is eljutnak a tudatáig.
- Te is nekem
– simogatta meg az arcom a szél gyengédségének segítségével.
Puhaavart
éreztem a hátam alatt, mégsem féltem. Boldogsággal a szívemben hajtottam álomra
a fejemet, örökre.
Megjegyzés küldése