Ma reggel felkeltem. Mily meglepő. De bárcsak ne tettem volna. Alison haza jött és a két elviselhetetlen csatlósát is hozta magával. Rosaline-t és Laurát.
Azt hiszem, hogy rájöttem, mi hiányzott az eddigi életemből. Nem elég, hogy hajnalok hajnalán ki lettem rugdosva az ágyamból, még ezeknek a picsáknak a nyávogását is hallgatnom kellett.
Fogalmam sincs, hogy anya, hogyan tudja elviselni Őket. Mondjuk nem is nagyon érdekel, az a lényeg, hogy minél előbb lelépjenek. Nincs kedvem a két kiló sminkkel kikent képüket nézegetni. Annyira szánalmas mind a három. Hetente váltogatják a pasijaikat.
-Nocsak-nocsak. Kit látnak szemeim.- hallottam meg a világ legidegesítőbb hangját.
-Mit akarsz? Úgy tudtam, hogy te már kinőttél a játékokból.- pillantottam fel rá.
Arcán egy gúnyos megvető mosoly volt, amitől a hátamon is felállt a szőr. Jobb oldalán Rosaline, bal oldalán pedig Laura, akik ugyan úgy néztek, mint a nővérem.
-Én igen, de ahogy látom te nem.- nevetett fel gúnyosan.
-Hogy tájékoztassalak, ez csak egy munka. És anya kedvéért csinálom. Nem tudom, hogy te mikor tettél meg bármit is anyu kérésére.- ejtettem meg egy vigyort.- Most pedig, ha nem akartok semmit venni a hülyének sem mondható pasijaitoknak, akkor kérlek szépen hagyjátok el az üzletet.- morogtam egy cseppet sem kedvesen, mire fogták magukat és felszegezett állal kivonultak az ajtón.
Közömbös arccal bámultam utánuk, de legszívesebben megtéptem volna mind a hármat. Nem értem, hogy az ilyen lányok miért léteznek.
-Ő a nővéred?- lépett mellém Kevin az egyik munkatársam.
Ja azt elfelejtettem említeni, hogy ma először fél év után megszólaltam. Ugye milyen szuper?
-Igen.- sóhajtottam fel idegesen.
-Figyelj Andrea...- kezdte volna, de én dühödten félbeszakítottam.
-Andy, csak Andy.
-Oké.- emelte maga elé védekezően a kezeit.- Na szóval, Andy. Nem lenne kedved eljönni velem ma este valahova?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Megjegyzés küldése