Vártam. Tulajdonképpen nem tudom, hogy mire. Talán a csodára, ami visszahozza azt a férfit a sírból, akit igazán tudtam szeretni? Lehetséges, nem vagyok teljesen biztos benne. Mostanában semmiben sem vagyok biztos.
Már fél éve nem beszéltem senkivel, és ezt szó szerint kell érteni, mivel nem vagyok hajlandó válaszolni semmilyen kérdésre. Anyám már kezd az agyamra menni. Nem tudja, hogy milyen érzések is kavarognak mostanában bennem.
Egy kibaszott naplóval semmit sem tudok megoldani. Jó, leírom, hogy mi is történt épp az aktuális nap, vagy, hogy mennyire utálom a nővéremet, de másra nem jó. Nem teszi teljessé az életemet és legfőképp nem tudja pótolni a vőlegényemet!
-Andy, gyere le! Vendégeink vannak!- hallottam meg anyám hangját, ami most túlságosan is sértette a fülemet.
Na tessék, lehet még ennél is jobb az életem?
Nos erre annyit mondanék, hogy nem akartalak bejegyzés nélkül hagyni titeket. A V.H. fejezete félig meg van, viszont az a baj, hogy a laptopomon van, ami most perpillanat szerelőnél van. Ez a kis izé, valamilyen napló regény akar lenni. Ebből viszont elég gyakran lesz friss, és majd megértitek, hogy miről is van szó igazából.
Puszi
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Megjegyzés küldése