Dörög az ég, s fúj a szél,
Miközben szívemben szerelem lángja ég.
Hangokat hallok, de távolról,
Nem tudom, hogy ki és miért szól.
Barna szemek előttem lebegnek,
Édes félmosoly égeti a lelkemet.
Bársonyos hangjával megszólal,
Olyan érzésem van, mintha együtt táncolnék egy angyallal.
Közelsége nyugalmat ad,
Miközben gyomromban pillangók randalíroznak.
A pillantása reménnyel tölt el,
Az agyam csak lassan tompul el.
Nem akarom, hogy vége legyen,
Hogy a következő pillanatban elmenjen.
De lassan felemeli a kezét,
És komótos léptekkel elindul hazafelé.
Megjegyzés küldése