0

Ez már őrület

2012. szeptember 30., vasárnap.


Mindig ugyanaz a lemez,

Velem a sorsnak csak a rossz oldala szemez.

Mindenütt plátói szerelem, 
Emiatt a fejemet a falba verem.

Egy hangocska szól hozzám halkan,
Azt hiszem tényleg bekattantam.
Ilyen hát őrültnek lenni?
Sajnos nem mehetek le a boltba normális agyat venni.

El kell fogadnom a dolgok alakulását, 
Hogy senki nem teríti a vállamra a kabátját.
Hazugság az egész élet,
És ezért sohasem nyerünk érmet.
Leia Mais...
0

Reményt vesztve

2012. szeptember 29., szombat.

Az ember azt gondolja, hogy vele soha nem történhet ilyen. Nevetve viccelődik, hisz’ értelme sem lenne annak, ha Őt szemelné ki valaki.
De megtörténhet, hogy az a mosoly ráfagy az arcára, és emlékként nem marad más csak a mindent elsöprő rettegés és félelem.
A lány képtelen volt gondolkozni, csak futott előre kerülgetvén az embereket. Tudta, hogy követi, és hiába kért segítséget, vagy félrelökték, vagy elzavarták. Így nem maradt más csak a menekülés.
A szíve hangosan dübörgött, miközben azért rimánkodott, hogy megússza a támadást. Kicsik voltak az esélyei, Ő mégsem vesztette el a hitét.
Hirtelen befordult az egyik sarkon, de zsákutcába került.
Nem volt menekvés.
Utoléri Őt, és megkapja az a féreg, amit akar.
A lány előre lépett, és remegő testtel fordult szembe a végzetével.
Ott állt mögötte, arcán pedig őrült, diadalmas mosoly játszott.
A lány egyenesen a szemébe nézett, és akkor, abban a pillanatban szállt el minden reménye. 
Leia Mais...
0

Az Ősz

2012. szeptember 27., csütörtök.

Lágy szellő játszott a hulló falevelekkel, miközben mosolyogva sétáltam végig a fák árnyékai között.
Sokan őrültnek hittek az Ősz iránt érzett vonzalmam miatt, de nem érdekelt a véleményük. Semmivel nem tudták kedvemet szegni, ez az évszak olyan volt számomra, mint madárnak a társa. Egyek vagyunk, s megértjük egymást. Kézen fogva repülünk a szél szárnyán.
Megbízok benne, akár az életemet is képes lennék rábízni. Ő az egyetlen jelenség a Földön, aki a legtitkosabb vágyaimat is tudja.
És ismét eljött hozzám, hogy együtt legyünk. Ígéretet tett, hogy soha nem fog elhagyni, csak nélkülöznöm kell pár hónapig. Én ezt megértem, hiszen a többieknek is teret kell adnia, ugyanis nincs vég kezdet nélkül.
- Hiányoztál – suttogtam alig hallgatóan, de ez nem számított.
Olykor még a gondolataim is eljutnak a tudatáig.
- Te is nekem – simogatta meg az arcom a szél gyengédségének segítségével.
Puhaavart éreztem a hátam alatt, mégsem féltem. Boldogsággal a szívemben hajtottam álomra a fejemet, örökre. 
Leia Mais...
0

Oszd meg és nyerj könyvet!

2012. szeptember 24., hétfő.


Mesélek neked egy lányról, lerajzolod? A haját fesd vörösre, a szemét szürkére, olyan kavicsszínűre, a pólóját zöldre, a nadrágját kékre. A lelkébe színezz sok-sok érzelmet, keserűt és édest, elhaltat és elevent.
Ha ezzel megvagy, ülj nyugodtan és szemléld néhány percig: figyeld, hogy elevenedik meg előtted az élete, ahogy izzik a sok érzelem...
Aztán cseréld fel a színeket, a külsőt és belsőt: már nem számít sem a szem- és hajszíne, csak a lelkét lesd, a kavicsszürkét, amelyből lassan lángoló vörös lesz...
Ez a lány Violet.
Zenész New Yorkban.
És szerelmes.


Violet Brightmore sikeres, fiatal énekesnő, aki érdekes munkája ellenére minden egyes napját ugyanolyan monoton menetben tölti: munkába megy, bedob egy kávét, este koncertre indul, de a nap végén pontosan ugyanolyan magányosan hajtja álomra a fejét, ahogy reggel ébredt. Egészen addig, amíg...
Érdekel egy zenés, romantikus, humoros regény szerethető karakterekkel és bárkivel előfordulható élethelyzettel? Akkor kijelenthetem: megtaláltad, amit kerestél!
Ez a Három akkord az élet.
Már a célegyenesben: nemsokára megjelenik könyvben is!
További információkért, különlegességekért, részletekért látogasd meg az alábbi Facebook oldalt: www.facebook.com/sarkozi.erika




Néhány olvasói vélemény:

BabyAngel:

„Erős jellemek, katartikus pillanatok, cselszövések, megtört érzelmek, ármányok és mindemellett szerelmek is megbújnak a sorok között, mindazonáltal pedig a karaktereidben is! Szemet gyönyörködtető, ahogy az emberi jellem színes skáláját mindvégig felvonultatod előttünk, mi pedig ezáltal igenis gazdagabbnak mondhatjuk magunkat! (...) Aki egyszer is beleéli magát majd Violet szerepébe, garantálom, hogy nem akar majd többé kibújni belőle, hiszen mindent megtalálhat ennek a lánynak a lelkében. A kitartást, a barátságot, a szerelmet, a sikert, mindezek mellett pedig remekül megfér a csalódottság, a bánat, a bukás. (...) Kinőttünk már a tündérmesékből, s talán mind tudjuk, hogy nincs élet buktatók nélkül.”

Liz:

„Nem tudom, hogyan kell elkezdeni egy ajánlót, de azt tudom, hogy már tűkön ülve várom, hogy végre kezemben tarthassam a Három akkord az élet teljes életnagyságú, nyomtatott, bekötött – és természetesen dedikált – változatát. Ugyan, csak keveset tudok – egyelőre – a történet tartalmáról, de egy valamit biztosan elmondhatok: imádnivaló karakterekkel van tele. És mivel nem utalhatok sejtelmesen arra, milyen szerelmi háromszögek bonyolódnak a könyvben, vagy mennyire imádom Violet Brightmore kapcsolatát egy bizonyos Derek Goldhawk nevű szépfiúval (és ott van még Colin is, akit szintén szeretni kell, mert csak), így arról szeretnék elsősorban írni, hogy mennyire, de mennyire büszke vagyok rád, Nilla.
Talán kevesen mondhatják el magukról ugyanazt, amit én: Nilla az én mentorom, tanítóm és némiképp a példaképem. Talán soha, de soha nem jutok el odáig, ahol most tartok, ha nem jön ő a kritikáival, a véleményeivel és páratlan támogatásával. Személyes tapasztalatból mondhatom, hogy Nilla az egyik legtehetségesebb elsőkönyves író e kerek világban, akivel valaha találkoztam. Nemcsak sokoldalú stílusa, helyénvaló humora, választékos szóhasználata, fogalmazása és fantáziája teszi olyan különlegessé, de mindaz a tudás és intelligencia is, melynek egy részét én magam is eltanulhattam tőle. (...) Na, de a lényeg lényege: mindenki rohanjon, és szerezze befelé a Három akkord az életet, amint és amilyen gyorsan csak tudja, mert kötelező olvasmány! Csak jobb, mint az Antigoné vagy a Rómeó és Júlia... Sokkal jobb...”

Evelyn:

„Ezt a történetet olyan embereknek ajánlom, akik végtelen álmodozók, imádják a vicces, mégis határtalanul romantikus történeteket, s mindenekelőtt a zene fontos része a lényüknek. A filmeket is gyakran az ember a cím vagy akár a dal alapján választja, nos, mondhatjuk, hogy ez nem egy átlagos "film", hisz a szerelem a zenével egyesül, mely nemcsak a címben, hanem a direkt a könyvhöz írott versekben, dalokban is tükröződik.
Nem azt mondom, hogy nincs még több száz remek történet, mert igenis, van! De hisz kérem szépen, minden tele van misztikummal, mi van a való élettel? Abból ki táplálkozik? 
Vannak több ezren, akik olyan ajánlásokat tesznek, melyben leírják a – kiszakadás a való életből – effektust. De az emberek többségének rejtett tanácsok, támaszok kellenek, és ez a könyv tökéletes példa.”

Ha TE is csatlakozni szeretnél a játékhoz, hogy megnyerhesd a könyvet a végén, látogasd meg a www.valoszinutlen.blogspot.comwebhelyet, és nézd meg a feltételeket!

Vagy like-olj itt: www.facebook.com/sarkozi.erika
Leia Mais...
0

Lelkem szavai 2011.03.07. 18:10

2012. szeptember 22., szombat.


Képtelenségnek tartom ezt az egészet, mégis megtettem, amit kért.
Miután magamhoz tértem – fogalmam sincs, hogy mennyi ideig voltam eszméletlen – bezárkóztam, majd fogtam a kedvenc Lonsdale-es táskámat és minden szükséges dolgot eltettem.
Ezután pedig vártam, nem tudtam mást tenni.
A percek óráknak tűntek. Idegeim pattanásig feszültek a türelmetlenségemnek köszönhetően. De képtelen voltam lenyugodni. Az ember ilyen helyzetben egyáltalán nyugodt tudna maradni?
Kapok egy rejtélyes levelet, ami a halott – vagy csak halottnak hitt – vőlegényem hangján kezd el beszélni hozzám, miközben az orrom előtt lebeg. És közli velem, hogy veszélyben vagyok, Ő él és virul, és egy idegent küld értem, aki elvisz hozzá. Ez Őrület!
Pillantásom az órára tévedt és döbbenten vettem észre, hogy már kilenc óra is elmúlt.
Éppen feladtam volna a várakozást és indultam volna zuhanyozni, mikor valaki háromszor kopogott az ajtón. Ijedtemben majdnem felsikítottam, de szerencsére, még időben erőt vettem magamon.
Hangosan dübörgő szívvel sétáltam az ajtóhoz, majd miután vettem egy mély levegőt kezemet a kilincsre csúsztattam, és talán a kelleténél lassabban nyitottam ki.
Az ajtó túloldalán egy nálam legalább egy fejjel alacsonyabb szőke bombázó állt.
Még mielőtt jobban szemügyre vehettem volna halkan megszólalt.
- Ne vágj ilyen ijedt képet – pillantott ki fekete napszemüvege mögül. – David küldött, szóval ne félj.
Képtelen voltam bármit is kinyögni.
- Oké, akkor most ezt a te érdekedben teszem, szóval ne fejezz le, mikor felébredsz – sóhajtott fel türelmetlenül, miközben tenyerével lehelet finoman végigsimított arcomon.
- Mi a… - de mielőtt befejezhettem volna minden elsötétült körülöttem. 
Leia Mais...
0

Lelkem szavai - 2011. 03. 07.

2012. augusztus 11., szombat.
Tegnap nem csináltam mást csak ültem a fotelban, és gyilkoltam magam.
Hihetetlen, hogy milyen mazochista tudok lenni.
Na, de most nem ez a lényeg… Kaptam egy levelet. Persze nem az a furcsa, hogy kaptam egy levelet, hanem, hogy még meg sem változtattam a levelezési címemet, és emellett még elég furcsa a boríték. Csak a nevem áll rajta fehér betűkkel és maga a papír koromfekete.
Nem merem kinyitni. Mi van, ha valamiféle levélbomba? Ki akar megölni? És miért?


Félórával később…

Na jó, azt hiszem, hogy mégis ráveszem magam a kinyitásra. Mi van, hogyha valami fontos dolgot írtak bele?
Vettem egy mély levegőt és éppen elkezdtem volna kinyitni, mikor az ijesztő tárgy kicsusszant a kezeim közül és ott lebegett az orrom előtt. Ennek köszönhetően szívroham közeli állapotba kerültem. De, ami ezután következett, még jobban sokkolt.
Megszólalt…
Az Ő hangján…

- Andy, most nagyon figyelj rám! Veszélyben vagy, vadásznak rád. Amit teheted zárj be minden ajtót és ablakot, majd pakold össze a létfontosságú cuccaidat, ezután pedig várj. Érted küldök valakit. Csak akkor nyiss ajtót, ha az illető háromszor kopog. Kérlek, hidd el, amit hallasz! Jól tudom, hogy ez az egész képtelenségnek, sőt őrültségnek hangzik, de élek, és te nem hallucinálsz. Hamarosan találkozunk Kicsim! Szeretlek!

Még végignéztem, ahogy a boríték visszacsusszan a kezeim közé, de ezt követően minden elsötétült körülöttem Azt hiszem elájultam. 
Leia Mais...
0

Lelkem szavai - 2011. 03.06.

2012. augusztus 10., péntek.

Túl nagy, túl üres és túlságosan is csendes ez a ház nélküle.
Pedig annyi tervünk volt a jövőre nézve! Gyerekek, közös cég, álomnyaralások, spontán kirándulások… És ez mind elveszett pár ártatlannak tűnő óra alatt.
Csak a közeli bárba ment kicsit lazítani a barátaival. Ő csak ki akarta pihenni a hét fáradalmait. Túlórázott, és emellett még iszonyatosan stresszelt, ugyanis az apja minden komoly feladatot ráhárított a cégnél. Volt olyan, hogy hajnali háromkor esett haza, ennek köszönhetően pedig alig állt a lábán. Amiben tudtam segítettem neki. Nem panaszkodtam amiatt, mert keveset foglalkozott velem, megértettem, hogy miért teszi. Minden túlóra, minden érintés mentes éjszaka, minden értelmetlen veszekedés a közös jövőnk érdekében volt. Azért tűrte el az apja elviselhetetlen viselkedését, hogy a még meg nem született gyermekünknek megteremtse a tökéletes környezetet.
De minden álom szertefoszlott, mikor akkor éjszaka megcsörrent a mobilom. Amikor az a reszelős hangú rendőr közölte velem, hogy a vőlegényemet nagy valószínűséggel megölték. Hónapokig keresték a holttestet, de nem találták meg. Nem találtak semmit…
Leia Mais...
0

Lelkem vihara

2012. augusztus 8., szerda.

Dörög az ég, s fúj a szél,
Miközben szívemben szerelem lángja ég.
Hangokat hallok, de távolról,
Nem tudom, hogy ki és miért szól.

Barna szemek előttem lebegnek,
Édes félmosoly égeti a lelkemet.
Bársonyos hangjával megszólal,
Olyan érzésem van, mintha együtt táncolnék egy angyallal.

Közelsége nyugalmat ad,
Miközben gyomromban pillangók randalíroznak.
A pillantása reménnyel tölt el,
Az agyam csak lassan tompul el.

Nem akarom, hogy vége legyen,
Hogy a következő pillanatban elmenjen.
De lassan felemeli a kezét,
És komótos léptekkel elindul hazafelé.
Leia Mais...
0

Miért?

2012. január 7., szombat.
,,Ott állt vele szembe teljes életnagyságban. Álmaiban már többször találkoztak, de akkor más volt, mint a valóságban. Szemeiben őrült vágy égett, s arcát egy tébolyult mosoly terítette be. Testtartása akár egy támadásra kész oroszláné, és a nevetése, mint magáé a sátáné. A lány képtelen volt megmozdulni. A férfi sötét kisugárzása, egybevetve az ördögi kacajjal jéggé dermesztette a gyermeket. Levegőt is alig mert venni, szíve kétszer olyan gyorsan dobogott, mint általában. Látta megvillanni a kés pengéjét és csak egy kérdést tudott kinyögni.
- Miért?
A férfi elmosolyodott, de nem válaszolt. A lány ekkor már biztos volt abban, hogy eljött a vég."
Leia Mais...
 
Novelláim © Copyright 2010 | Design By Gothic Darkness |